AZ OKTATÁS SZÁRNY, AMI REPÜLÉSRŐL ÁLMODIK

Elhozni a változást úgy, hogy míg fő értékeink megmaradnak, értékrendünk és szemléletünk formálódik. Mind ehhez nélkülözhetetlennek tartom, hogy a munkánk hivatássá váljon, és ezáltal mind a vele járó kihívásokat, mind az örömöket sajátjainkként éljük meg játékosaink, tanítványaink sikereivel együtt, amelyeket szeretetük és tiszteletük jeléül kapunk vissza. Az egyén szellemi szabadságát, amely egységes gondolkodás mellett is megvalósulhat. A közös célt, hogy sportágunk meghatározó szereplői képesek legyenek a legkisebbek fejével is gondolkodni, a kisebbek pedig átlássák a nagy képet is.

„Szakmai szemmel” című blogom írásai az elmúlt években igyekeztek a nevelő-oktatómunka több elemében rávilágítani arra, hogy valójában a kialakult gondolkodás és szemlélet okoz némi zavart az utánpótlás-nevelésben. Nem titkolt célom ezzel a munkámmal, hogy e két fontos szegmensben idézzek elő változásokat azok számára, akik ezen a területen tevékenykednek és nem csak a kézilabda sportágban. Úgy érzem, hogy ez a válogatás egyfajta hiánypótló lehet a szakirodalmak piacán. Célom, a nevelő-oktatómunkát egységben látni és tenni azokért a tehetségekért, akiket intelligens sportolókká akarunk nevelni. A tanítás lényege szerintem, hogy az értelemre hasson. Ne feledd, hogy nem vagy tanár sem edző sem, ha úgy korrigálsz vagy alkotsz véleményt, hogy ezalatt megalázod tanítványodat!