A címben megfogalmazott kijelentés kemény ítéletet alkot olyan témában, amely önmagában is ellentmondásos. Ha elfogadjuk a tényt, hogy az utánpótlás nevelés célja a felnőttjátékos felnevelése, úgy azt is el kell fogadnunk, hogy a pillanatnyi hétvégi győztes mérkőzések jelentőségének súlya, nincs arányban az előbbi állítással. Egyáltalán, van-e egyetértés abban, hogy mi a lényeg?
Úgy vélem, az első akadály „leverése” már a kisiskolás korban megtörténhet, és olykor „végzetes” erővel képes romboló hatást kiváltani. Ha egy 8-9 éves tanítványunkban a jó kézilabdázót akarjuk felfedezni és ennek, hangot is adunk. Véleményem szerint azok az edzők csinálják jól, akik eleinte sportolót akarnak nevelni a játékosukból és ha ezek a tulajdonságok, viselkedési és magatartási normák kialakultak, de csak ezt követően oktasson, majd képezzen a sportágra speciális technikákat. Elgondolkodtam azon, hogy a taktikai elképzeléseket, legyen egyszerű, nagyon alap vagy összetettebb elem, hiányos, vagy inkább nem létező technikai tudás nélkül nehéz megvalósítani. Ugyanakkor az sem lehet közömbös, hogy egy jó technika elsajátításához, elengedhetetlen a képességfejlesztés. Hiszen tudnunk kell, hogy egy technikai elem, a meglévő képességre épül. Pontosabban van egy sorrendiség a képzési mechanizmusban.
Életkortól függetlenül bárkik is legyenek a tanítványaink, ismerni kellene az egymásra épülő képzési folyamatot. Eleinte globálisan tanítsunk, (kisiskoláskor) majd az elemek ismeretében, kezdjük parciálisan a képzést. Ismerjük fel az optimális kondicionális képességfejlesztés időpontjait. Ha ebben nem vagyunk képben, kérjünk tanácsot olyan valakitől, aki átlátja, érti az összefüggéseket és tudja a miért, hogyan és mikor kérdésekre a válaszokat. A rendszeres és az egymásra épülő nevelőmunka sikere abban áll vagy bukik, hogy az adott életkorokban az oktató-nevelőmunka mennyire összehangolt és felépített. Egy sportoló felépítése az adott sportágra, véleményem szerint az alábbi egymásra épülő fázisokra kell épülnie.
- Képességfejlesztés
- Technika oktatása
- Taktikai gondolkodás
- Speciális képzés
Ha jól megfigyeljük, érdekes hasonlóság van a heti edzésmunka tervezése és a sportoló hosszú távú felépítése között. Hiszen a hét elején történik a képesség fejlesztése zömében és a hét végén vesszük át a taktikai feladatainkat. Ha a speciális képzés megelőzi bármelyik összetevőt, hiba fordulhat elő a végső cél elérése szempontjából, vagyis előfordulhat, hogy mielőtt felnőtté válna a sportoló, lesérül, elfásul, kiég, vagy mentálisan omlik össze a kudarcok miatt. A nevelés és az adott sportághoz való kötődések kialakítása után, kezdetét veheti az oktatás, vagy a tanítás folyamata. Ez alatt azt értem, hogy egy nem létező, vagy minimális tudás birtokában lévő szintről tudunk eljutni a gyerekkel valahová. Ezt a szintet csak képzéssel leszünk képesek elérni. Tehát ne feledjük, hogy az utánpótlás nevelés legfontosabb célja az, hogy a felnőtt csapat részére nevelünk sportolókat. Ez egy hosszú folyamat, aminek minden állomása fontos és kihagyhatatlan. Ha kevés hibával és eredményesen szeretnénk dolgozni e téren, legyünk figyelemmel arra, hogy
- az életkori sajátosságokat támogató legyen
- az értelmi felfogó készség szintje adott legyen
- a kondicionális képességek pillanatnyi állapota adott legyen
- a szenzitív periódusok jótékonyan legyenek kihasználva
Természetesen a versenyeken való részvétel fontos és lényeges, mert a gyerekek sokat képesek fejlődni ezek alatt. A félreértés köztem és a csapatát állandóan mérkőzésekre citáló edzők között, csak az arányok felállításában van. Mert óriási különbséget látok a TÚLZOTT VERSENYEZTETÉS vagy TERVSZERŰ VERSENYEZTETÉS között. Nagy hibaforrás lehet, ha az oktató-nevelőmunka csak a mérkőzésekre történő felkészítésben találja meg önmagát! Hiszen a gyerek nem attól fog bátran, határozottan és hatékonyan szerepet vállalni a mérkőzéseken, ha a felnőttekhez hasonlóan játékelemeket gyakorolnak az edzéseken. Elérkeztünk egy másik hibaforráshoz és ezek a „lebutított” felnőtt edzések. A gyerekek olyan feladatokat kénytelenek csinálni, ami számukra nem hatékony, a fejlődésüket nem szolgálja, és a tudásszintjüket meghaladja. A másik káros hozadéka ennek a hozzáállásnak, ha a nevelőedző a felnőttekre jellemző értékrendek szerint kezeli a tanítványait. Számára csak győztes vagy vesztes létezik. Képesek nagyon fiatal gyerekeket „megbélyegezni” a tehetséges, vagy az alkalmatlan kategóriákkal. Ismételten szeretném kihangsúlyozni, hogy nevelőedzőként tanítsuk meg tanítványainknak a sportolói hozzáállás és viselkedés alapjait!
Koncentráljunk az alábbiakra
- Tanulja meg az előkészítő játékok alatt elfogadni a vereség negatív érzését!
- Sajátítsa el és tanulja meg, hogy milyen a szorgalma által befektetett munkájának sikere.
- Legyen képes jól futni, dobni és ugrani!
- Kapja meg az életkorához szükséges kondícionális képességeket!
- Sajátítsa el az életkorának megfelelő alaptechnikákat, mint lövés, cselezés!
EGYÉP POSZTOK
SPORTSZÜLŐI FELELŐSSÉG ÉS AGGODALOM
A TESTNEVELÉS ÓRA JELENTŐSÉGE ALSÓ TAGOZATBAN
A SIKER KULCSA TE MAGAD VAGY!