Attól válik minden bonyolulttá és kezelhetetlenné, hogy az igazi problémák soha nem a maguk sajátjukban érkeznek felszínre, hanem szinte minden esetben finomra hangolva, átfogalmazva, átértelmezve, vagy túlságosan felszínesen magyarázva, a lényeget elrejtve kerülnek elénk. Egyrészt, mert amit látnánk, vagy amit mondanánk az nem tetszene annak, akiről beszélünk, vagy akinek éppen kezelni kellene a problémát. Másrészt azért, mert a felelősség vállalása helyett, inkább a kifogások keresésével és a pontos diagnózis hárításával foglalkozunk. Sajnos ez tovább bonyolít egy másik ebből fakadó problémát.
A „magyaros finesszel” szemben, többségében nem azért vannak szabályok, hogy azokat betartsuk, hanem azért, hogy azokat kijátsszuk, megkerüljük. Ha ez tényleg így működik, esélytelen a kölcsönös bizalom megléte, aminek egyértelmű következménye lehet, hogy maga a „megbízhatóság kérdése” is kérdésessé válhat. Ha ezen a nyomvonalon haladunk tovább, hogyan magyarázzuk meg kollégáinknak, tanítványainknak, hogy a dolgok lényege a részletekben van. Hiszen a részecskék együtt állasa adja ki az egészet. Azonban, ha a magyarázó leegyszerűsítve adja tovább az információkat, vagyis az egészre koncentrál, tehát a végcélra, így figyelmen kívül hagyja a részelemeket.
Ha egy adott terület szakembere azt magyarázza, amit egy laikus is lát, a felszínt talán még értelmezni is tudja, így ok értelmét nem látom a szakmai tudásának. Lényegében azt kellene elmagyarázni egy szakmát értőnek, amit nem lát egy laikus, mert nem érti a tevékenység, vagy cselekmény lényegét. Tehát, magát a folyamatot, aminek előzménye, kialakítója volt, vagyis ami a történést okozhatta. Magát a folyamat lefuttatását kellene érthetővé tenni a laikus számára, hogy mit akart elérni az egyén, vagy a csapata. Egy felkészült szakember abban érdekelt, hogy a kommunikáció, vagy a dialógus érthető legyen mindenki számára. Hajlamosak vagyunk úgy fogalmazni, összegezni, értékelni, értékrendet teremteni, ami figyelmen kívül hagyta az alaposságot és a körültekintést. Számos oka lehet ennek. Türelmetlenség, időzavar, külsőnyomás kényszere, vagy egyszerűen a felkészületlenség. Gyakorta elfeledkezünk arról, hogy az adott témában, még számtalan más oldal, részlet is létezhet, ami meghatározhat, eldönthet eseteket, amiről korábban nem átgondoltan alkottunk véleményt.
A középszerűség, vagy a felkészületlenség markáns példája a folyamatos átlagolás, a felszínes véleményalkotás. A globális gondolkodás nem helyes alkalmazása a sporttevékenység területein veszélyes lehet. Véleményem szerint az élsport utánpótlás-nevelésében a differenciálódásnak, vagy az auditív oktató-nevelőmunkának jelentősége van. A jó szakember felkészültsége és hitelességének kulcsa a kommunikációja minőségén alapszik. Tehát, amit csinál a gyakorlatban azt nem csak érti, hanem azt elmagyarázni is képes. Aki képes elmagyarázni, megértetni folyamatokat, legyen az mozdulat, technikai elem, vagy taktikai gondolkodásra utaló döntési folyamat, nos az maga előtt látja a részleteket is. Tudja mi nem és mi működik. Tehát érzékeli a hibát és képes annak eredetét is megtalálni.
Visszatérve az eredeti gondolatmenetre ne higgyünk annak, amit látunk, mert több esetben a látvány pillanatnyi hatása elfedheti a mögöttes tartalmakat. Azonban az, aki nem csak látni, de érteni is képes, tudja, hogy a lényeg nem a „kirakatban”, hanem abban van, ami „mögötte dolgozik”.
További bejegyzések ...
Az adaptív gondolkodás igénye a nevelés és a versenysport területén
Korosztályokra bontott nevelő-oktató munka a gyakorlatban
Sportszülői felelősség és aggodalom