A labdavezetés a labda birtoklásának tartós módja. A folyamat a labda leütésével kezdődik, és egészen addig tart, amíg azt a játékos egy vagy két kézzel meg nem fogja. A labdavezetés legnagyobb előnye, hogy lehetőséget ad a labdás helyváltoztatásra, ezzel jelentősen növelve a játékos támadótevékenységének hatékonyságát. Másfelől, bizonyos kényszerhelyzetekben – mint például egyensúlyvesztés vagy az idő-, illetve lépésszabály megsértésének veszélye – a labda, annak egyszeri vagy többszöri leütésével biztonságosan megtartható. A labdavezetés helyes technikai végrehajtása érdekében az alábbi szempontokat célszerű figyelembe venni:
- A testmozgás igazodjon a labda természetes mozgásához, és használja ki annak kinetikus erejét;
- A tenyér nyitva, az ujjak enyhén széttárva, a csukló és az alkar laza tartásban készül fel a labdaérintésre;
- A játékos ujjhegyekkel érinti először a fölpattanó labdát, majd rugalmas alkar- és csuklómozdulattal hagyja, hogy a labda ereje a tenyerét a holtpontig felnyomja;
- A pattanás holtpontján aztán a játékos gyengéd, de határozott alkar-, majd csuklómozdulattal pattintja le a labdát csípőmagasságban, rézsútosan a test előtt;
- A játékos haladási sebessége és mozgásiránya meghatározza a labdaleütés erejét, és annak talajhoz viszonyított szögét;
- A labdapattintás iránya alaphelyzetben függőleges, míg mozgás közben megegyezik a játékos haladási irányával;
- A labdaleütés szöge arányosan változik a játékos sebességével, vagyis minél gyorsabban halad a játékos, annál erőteljesebben, kevesebbszer, és nagyobb szögben pattintja a talajra a labdát
Irányváltoztatás közben a labdaleütés módja változik. A játékos tenyere a labda tetejéről kissé annak oldalára csúszik át, így a leütés erővonala az új mozgásiránynak megfelelően oldalra, rézsútosan lefelé irányul. Különösen folyamatos mozgásirány-változtatás közben célszerű a labdát mindig a védőtől távolabbi kézzel lepattintani. A labdavezetés alaptechnikája a különböző játékhelyzeteknek megfelelően kisebb vagy nagyobb mértékben módosul.
A játékos gyakran kerül olyan kényszerhelyzetekbe, hogy nem képes tovább játszani a labdát, ugyanakkor az idő, illetve a lépésszabály korlátozása következtében nem is tarthatja azt tovább a kezében. Ebben az átmeneti helyzetben a labda megőrzésének biztonságos módja annak sorozatos, folyamatos talajra pattintása.
- a játékos alaphelyzetben a dobókéz felőli oldalon pattintja folyamatosan a talajra a labdát úgy, hogy az megközelítőleg függőlegesen és a testhez közel mozogva csípőmagasságig pattan fel
- a labda leütések egyenletes ritmusa a térdek folyamatos, ütemes rugózásával segíthető
- hosszabb ideig történő labdavezetés esetén a felsőtest kifordításával és enyhe döntésével a labda jól fedezhető
- amennyiben a játékos labdavezetéssel indul, úgy célszerű az első leütést a labdás kézzel ellentétes láb kilépésével összekapcsolni
Az alaphelyzetben történő labdavezetés csak akkor célszerű, ha a játékost a körülmények arra kényszerítik. Máskülönben az öncélú labdavezetés lelassítja a játékost, megtöri a támadás lendületét, és lehetőséget ad a védőknek az újra rendeződésre.
A mozgás közben végrehajtott labdavezetés a támadás valamennyi fázisának fontos alkotóeleme. Ellentámadásnál a labdával való gyors haladásra, vagy a támadásszervezési fázisban a támadásépítésre a labdavezetés egyaránt hatásosan alkalmazható. A játékos haladási sebességétől, valamint a védőkhöz viszonyított helyzetétől függően különböző technikákkal vezetheti a labdát. A magas labdavezetés technikájának alkalmazása akkor célszerű, ha a támadó viszonylag nagy távolságot tehet meg zavartalanul a labdával.
- A gördülékeny végrehajtás érdekében a labdavezetésnek fel kell vennie a futás ciklikus ritmusát.
- Az egyik láb kilépésével együtt az ellenoldali kéz szintén előre lendül és rézsútosan előre leüti s labdát.
- A labdát olyan erővel kell a talajra küldeni, hogy az csípőmagasság fölé, az előre lendülő kéz magasságába pattanjon vissza.
- Így a labdaleütés mindig a haladási sebességnek megfelelően rézsútosan előre, a labdavezetést végző kéz oldalára irányuljon.
Az ellenfél közelében a védők zavaró tevékenysége megköveteli a mély labdavezetés technikájának alkalmazását.
- A gyors irányváltoztatás, valamint a labda nagyobb védelme érdekében a játékos térdhajlítással süllyeszti súlypontját, és törzsével jobban a labda felé fordul, így a labdavezetés mélyül. Ebben a helyzetben a labda nagyobb védelme érdekében célszerű azt közel a testhez, csípőmagasság alatt tartani, valamint a labda leütések számát növelni.
- Fordulás, irányváltoztatás közben célszerű minden egyes lépésre, és lehetőleg a védőtől távolabbi kézzel leütni a labdát.
Ez a végrehajtási mód lehetővé teszi a labda jó fedezését azáltal, hogy a támadós testével a labda és a védő között helyezkedik el. Ezért a támadásszervezési fázisban, különösen az ellenfél közelében, a mély labdavezetés praktikus és biztonságos. Mozgás közben végrehajtott labdavezetésnél a játékosnak úgy kell megválasztania haladási sebességét, hogy a labdát minden helyzetben magabiztosan birtokolja, valamint a következő technikai elem eközben könnyen kivitelezhető legyen.
A labdavezetés amellett, hogy egyike a támadás alapvető technikai elemeinek, szoros kapcsolatban áll tulajdonképpen a támadójáték minden területével. A labdaátadást, az elzárást, a cselezést vagy kapura lövést gyakran előzi meg labdavezetés, de a folyamatos támadásszervezés ugyancsak elképzelhetetlen e technikai elem magabiztos kivitelezése, végrehajtása nélkül. Ezért a labdavezetés különböző technikáit nemcsak a játékos labdával való haladásának elősegítésére, de egyéb technikai elemek végrehajtásának megkönnyítése érdekében is magas szintre kell fejleszteni.
