A támadás szervezési fázisa időrendben a gyors ellentámadást követő, második támadási kísérlet, közvetlen gólhelyzet kialakítása érdekében. Ebben az esetben a védőknek sikerült visszaérni, és olyan szervezett védőpozíciót felvennie, amellyel az ellentámadás sikeresen meghiúsítható. Ezért a támadásszervezési fázisban előtérbe kerül a csapat tervszerű munkája, fokozott jelentőséget kap a megfelelő elhelyezkedés, valamint a játékosok taktikai fegyelme és felelősségérzete. Az egyéni érdekeket a csapatjátéknak alárendelve úgy kell a meghatározott taktikai feladatokat végrehajtani, hogy az egész csapat egy egységes, jól „olajozott” feladatmegoldó rendszerként működjön. Ebben a fázisban egyéni képességekre épített, főként csoportos és csapatmegoldásokkal, tervszerű támadással igyekeznek gólhelyzetet kialakítani a támadójátékosok.
A csapat – mint feladatmegoldó rendszer – alapeleme az egyén, aki részfeladatok végrehajtásával biztosít megfelelő alapot a csapat taktikai elképzeléseinek megvalósításához. Ezek a részfeladatok egyben meghatározzák a játékosok feladatkörét, a pályán elfoglalt helyét, illetve nagy vonalakban behatárolják támadótevékenységüket. A játék fejlődése során a támadásban jellegzetes feladatkörök alakultak ki, melyek lehetővé teszik, hogy különböző pszicho-fizikális, technikai és taktikai képességekkel rendelkező játékosok a számukra legmegfelelőbb, legelőnyösebb pozíciókban fejtsék ki támadótevékenységüket. Ezek a feladatkörök a szélső, a beálló, az átlövő, az irányító, valamint a kapus, aki követett módon szintén részt vesz a támadásban.
Csapatjátékokban – így a kézilabdázásban is – a fő feladatmegoldó egység a csoport. Ennek oka, hogy bár az egyén szerepe alapvető fontosságú, a tevékenysége korlátozott, és a támadó egyénileg nem képes folyamatosan, hosszú távon sikeres szereplésre csapattársai segítsége nélkül. Másfelől a játékosok létszáma miatt nincs mindig lehetőség összehangolt csapattevékenységre. Így leggyakrabban a néhány játékos alkotta csapatrészmanőverek, a játékostársak alkalmi vagy megtervezett akciói a legmegfelelőbbek a pillanatnyi támadófeladatok megoldására. A támadás csoportos taktikai elemei kis szervezéssel a játékszituációnak megfelelően rugalmasan alkalmazhatók, laza rendszerbe foglalják az egyének tevékenységét, ily módon egyfajta átmenetet biztosítanak a csapattevékenységbe.
Az egyéni és csoportos támadási kísérleteket a csapattevékenység foglalja egységbe. Ez egyúttal a kézilabdázás legmagasabb szervezeti egysége, amely megfelelő közeget biztosít az egyénnek – társai segítségét kihasználva – képességei kibontakoztatására a csapat eredményessége érdekében. A csapattevékenység során jól kihasználható a különböző képességekkel rendelkező játékosok bizonyos pozíciókban való jártassága, valamint jól érvényesül az az elv, miszerint a játékosok jól szervezetten, csapatformációban jobb teljesítményre képesek, mint külön-külön egyénileg. Amíg azonban az egyéni és csoportos taktikai elemek spontán módon vagy kis szervezéssel kivitelezhetők, addig a csapattevékenység megszervezése, hét játékos mozgásának összehangolás már lényegesen nehezebb feladat.
