A gyors visszarendeződés a labda elvesztését követő első védekezési kísérlet az ellenfél gyors ellentámadásának megakadályozása érdekében. Ez esetben a védekező csapat többszörösen is hátrányban van: a támadók gyors egyéni indulással, spontán, csoportos manőverekkel vagy alkalmi csapattevékenységgel indulási, számbeli, illetve pozícióelőnyre tehetnek szert. Cselekvési előnyüket aztán a pálya középső részén gyorsan áthaladva, a kapuelőtér közelében igyekeznek tiszta gólhelyzetté fokozni. Az ellenfél előnyös helyzete azonban gyors visszafutás közben hatásos védekezéssel kiegyenlíthető, sőt esetenként a labda is visszaszerezhető.
A gyors ellentámadás elleni védekezés már labdabiztos, megfontolt támadójátékkal kezdődik. A játékosok a támadás során törekedjenek arra, hogy amennyiben nem sikerül gólt szerezni, az ellenfél minél kedvezőtlenebb helyzetben jusson a labdához. A labda elvesztésének pillanatában aztán azonnal meg kell kezdeni a gyors visszarendeződést, melynek fázisai időrendben a következők:
- a támadás késleltetése
- gyors visszafutás
- ideiglenes felállás
A támadás késleltetése időben az első védekezési kísérlet elsősorban az egyéni indulás megakadályozására. Mivel a gyors cselekvési kényszer nem teszi lehetővé az összehangolt, tervszerű védekezést, ez esetben a játékosok helyzetüknek megfelelően elsősorban egyéni kísérletekkel igyekeznek az ellenfél gyors ellentámadását meghiúsítani. Így mindenekelőtt a labdás ellenfelet kell a legközelebb helyezkedő védőjátékosnak letámadnia és lehetőleg szabályosan vagy enyhe szabálytalansággal, de semmi esetre sem kiállítást okozó szabálysértés árán megakadályozni a labda megjátszásában. Erre a feladatra csak egy játékos – rendszerint a beálló, aki helyzeténél fogva úgyis a kapuelőtér közelében van – vállalkozzon.
- Így legközelebbi védő az indító előtti felugrással, karmozgással zavarja annak kilátását és kényszerítse lassú, ívelt átadásra a támadót.
- Ugyanakkor a többi védőjátékos feladata az induló támadók zavarása, lehetőleg mozgásirányuk megváltoztatására kényszerítse és különösen a labdát átvevő játékos azonnali letámadása.
- A kapus kissé előrébb helyezkedve, de a kapujától még mindig biztonságos távolságra legyen készenlétben a gyorsindítás zavarására, esetleg ó ütemű közbelépéssel – de a támadóval történő ütközést mindenképpen elkerülve – kísérelje meg a hosszú átadás megszerzését.
A támadáskésleltetés eredménye lehet a labda megszerzése, továbbításának késleltetése vagy megakadályozása, valamint az ellenfél szabálytalanságra kényszerítése, amellyel a védekező csapat időt nyerhet a visszarendeződésre. Ha azonban ezen célok egyikét sem sikerül elsőre elérni, amilyen gyorsan csak lehet, a védőknek vissza kell térniük saját kapujuk előteréhez.
A gyors visszafutás időrendben a második védekezési kísérlet elsősorban a csoportos indulás megakadályozására. Ez esetben az egyéni indulás meghiúsításával a védőknek sikerült annyi időt nyerni, hogy lehetőségük nyílik spontán csoportos védekezésre. Ezért a labda elvesztését követően a támadáskésleltetésben közvetlenül nem érdekelt védőjátékosoknak azonnal meg kell kezdeni a gyors és lehetőleg összehangolt visszavonulást a saját kapuelőterükhöz vezető legrövidebb úton.
- Mivel a labda elvesztésének pillanatában legtöbbször az átlövők helyezkednek a legközelebb saját kapujukhoz, logikus elvárás, hogy ők vegyék át a legjobban induló ellenfeleket, rendszerint a szélsőket.
- A szélső pozícióból visszavonuló védők a második vonalban induló támadókat vegyék át, törekedve nemcsak szoros fedezésükre, de az esetleges átadások megszerzésére is.
- Amennyiben a kapus nem lát reális esélyt a labda elhalászására, azonnal menjen vissza a kapujába, és készüljön fel a közeli lövések hárítására.
A gyors visszafutáskor is minden esetben törekedni kell a számbeli egyenlőség fenntartására. Ezért minden védőjátékos egy-egy ellenfelet szorosan fedezve fusson vissza, mert ha csak egy támadó is őrizetlenül marad és labdát kap, az egész védekezés elveszíti hatékonyságát. Amennyiben nem sikerül számbeli fölény kialakítása, úgy törekedni kell a labdás támadó megtámadására, ezzel technikai hibára vagy elhamarkodott cselekvésre való kényszerítésre.
Az ideiglenes felállás időrendben a harmadik védekezési kísérlet, elsősorban a csapatindulás megakadályozására. Ez esetben valamennyi védőnek sikerül úgy visszaérkeznie saját kapuja előteréhez, hogy az ellenfél nem tudott gólhelyzetet kialakítani, így lehetőség nyílik alkalmi csapattevékenységre. A szervezett védekezést azonban megnehezíti az, hogy a játékosok gyakran nem az eredeti védőpozíciójukba érkeznek vissza, viszont a folyamatos támadás következtében ott is meg kell kísérelniük az eredményes védekezést. Ezért ez a rendezetlen védelem egy ideiglenes állapotnak, kényszerhelyzetnek tekinthető, amit a csapatnak kapott gól nélkül, lehetőleg minél rövidebb időtartamra kell leszűkítenie. Mivel azonban a támadók még mindig pozícióelőnyben vannak, a védők csak a biztonság megtartásával kíséreljék meg eredeti védőhelyük visszafoglalását.
- Amennyiben a labdás ellenfél még nem érte el a gólveszélyes területet, vagy a támadás a pálya másik oldalán folyik, játék közben két szomszédos védő gyorsan helyet cserélhet.
- A játékidő megszakításakor vagy pontdobás esetén a pillanatnyi holtidő alatt viszonylag nagy területen, gyorsan és körültekintően több védő is rendeződhet, helyet cserélhet.
- A védőjátékosok helycseréjénél, rendeződésénél nagy segítség lehet a kapus utasítása, aki a pozíciójánál fogva a legjobban látja át a helyzetet és egy-egy szóval eligazíthatja társait.
Az ideiglenes felállás huzamosabb fenntartása kedvezőtlen a védekező csapatnak. Ezért, ha természetes körülmények között nem szakad meg a játék, a védők enyhe szabálytalanság árán, taktikai faultokkal provokálják ki a szabaddobást és így a rövid holtidőt használják fel az eredeti védekezési felállás elfoglalására.
Meglehet a gyors visszarendeződés sikere elsősorban az egyén helyzetfelismerésén és gyors közbeavatkozásán múlik, jó helyezkedéssel, összehangolt csoportos és csapattevékenységgel tovább növelhető az esély az ellenfél feltartóztatására. Ezért összefoglalásképpen célszerű figyelembe venni a gyors visszarendeződés végrehajtási mechanizmusának leglényegesebb pontjait.
- A gyors ellentámadás elleni hatásos védekezés már a támadás során megkezdődik az óvatos és fegyelmezett támadójátékkal.
- A támadójáték során hátrább helyezkedő átlövők megfelelő mélységi és szélességi tagozódással készüljenek fel az esetleges gyors visszavonulásra.
- Sikertelen kapura lövés esetén a legközelebb helyezkedő játékosok kíséreljék meg a lepattanó labda megszerzését.
- A játékosok a labda elvesztését követően ne passzívan fussanak vissza a saját kapujukhoz, hanem közben akadályozzák ellenfelüket a haladásban és a labda megjátszásában.
- A támadáskésleltetés mindig csak egy, a labdás támadóhoz legközelebb helyezkedő játékos kísérelje meg, míg a társak gyors visszafutás közben fedezzenek le egy-egy ellenfelet.
- A védő akkor is eredjen a labdás támadó után, ha a gyorsindításnál jelentős előnyt szerzett, ugyanis a védő közelsége elbizonytalaníthatja, esetleg elsietett támadásbefejezésre kényszerítheti a kapura törő játékost.
- A visszavonuló védők lehetőleg gyors hátrafelé futással közelítsék meg saját kapujukat, mert így az ellenfél közben szemmel tartható.
- A visszarendeződés kezdeti szakaszában az alkalmi emberfogás, míg a saját megközelítve inkább a területvédekezés célszerű.
- A védő cseles helyezkedéssel felesleges átadásra, esetleg technikai hibára vagy távoli kapura lövésre késztetheti ellenfelét.
- A kaput megközelítő labdás játékost célszerű a szélek felé kényszeríteni, ahol kedvezőtlenebb a lövőszög, és így a kapus számára kedvezőbb a kapura lövés hárításának lehetősége.
- A gólveszélyes területet megközelítve számítani kell a támadók helycseréjére, elzárásaira, így a védők csoportos tevékenysége kerül előtérbe.
- Az elsőként visszafutó játékosok futás közben kísérjék figyelemmel a játék alakulását, próbálják megszerezni az ellenfél átadását, és elsősorban a gólveszélyes terület középső részét foglalják el.
- A visszafutó játékosok abban a pozícióban kezdjék meg a védőtevékenységüket, ahova éppen visszaérkeztek, de az első adandó alkalommal térjenek vissza eredeti védőhelyzetükbe.
- A kapus legyen készenlétben a hosszú átadás zavarására, a labda esetleges megszerzésére, majd kapujába visszatérve folyamatosan irányítsa a védelem rendeződését.
- A visszavonulás valamennyi szakaszában célszerű olyan enyhe szabálytalanságok, taktikai faultok elkövetése, amelyek nem vonnak súlyos büntetést maguk után, mert a megítélt szabaddobás elvégzésével idő nyerhető a rendeződésre.
A gyors visszarendeződés akkor tekinthető befejezettnek, ha valamennyi játékos visszaérkezett az eredeti védőpozíciójába és az ellenfél a támadás hosszabb szervezési fázisára kényszerül áttérni. Ezt követően a csapat megkezdheti az eredeti tervnek megfelelő védőtevékenységet.
