A támadójáték eredményes és rendkívül látványos eleme a gyors ellentámadás, mely a labda megszerzését követő első támadási kísérlet a még rendezetlen védelem ellen. Ez esetben a támadók azt a helyzeti előnyt próbálják kihasználni, hogy a védők még nem foglalták el a helyüket a védekezési rendszerben, és így szervezett beavatkozásra nincs még reális esélyük. Ezért a támadók igyekeznek minél rövidebb idő alatt átjutni a pálya középső harmadán, és gyors manőverekkel olyan helyzetet kialakítani, amiből jó eséllyel kísérelhető meg közeli kapura lövés.
A gyors ellentámadás aktív, támadó szellemű védekezéssel kezdődik, melynek eredményeképpen a csapat vagy megszerzi a labdát, vagy az ellenfelet olyan hibázásra kényszeríti, hogy azok elvesztik azt. Ennek eléréséhez szükséges a csapat jól összehangolt védőmunkája, a kapus védése és indítókészsége, valamint az egész csapat, de különösen a szélsők indulógyorsasága és a labdakezelés magas szintje.
EGYÉNI INDULÁS
Ez az ellentámadás leggyorsabb, egyéni végrehajtási módja, mikor a támadójátékos ellenfelével szemben indulási előny megszerzésére törekszik, majd labdaátvételt követően közeli kapura lövéssel igyekszik az előnyét gólra váltani. Ez esetben a játékos elsősorban az egyéni képességeire épít, így lényeges az indulás, a labdaátvétel, a labdavezetés, a kapura lövés, a gyors futás magas szintű végrehajtása. Az egyéni indulást a lehető leggyorsabban, már abban a pillanatban kell megkezdeni, amint az ellenfél elveszti a labdát.
Közvetlen indítással történik az egyéni indulás, mikor a legjobban induló játékos közvetlenül az indítótól – legtöbbször a kapustól – kapja a labdát, megelőző átadások nélkül. Amennyiben lehetséges, az indító játékos minden esetben törekedjen a legjobban induló társa gyorsindítására, mert ő nemcsak az ellenfélhez, hanem saját csapattársaihoz képest is előnyben van.
Közvetett indítással történik az egyéni indulás, mikor a legjobban induló játékos nem közvetlenül, hanem egy másik játékos bekapcsolásával, ütemkülönbséggel kapja meg a labdát. A közvetlen átadás előnye, hogy a közvetítő játékostól általában jobb szögben kapja az induló játékos a labdát, mint a kapustól, továbbá az átadás rövidebb és így biztonságosabb.
Önindítással történik az egyéni indulás, mikor a labdát megszerző játékos társaihoz képest a legjobb a legjobb helyzetben van, és önmagát indítva tör kapura. Az önindítás lehetőséget ad a futás gyorsaságának növelésére, így a kapu jobb megközelítésére azáltal, hogy a futómozgást labda nélkül hajtja végre a játékos. Az önszöktetés sikere azonban elsősorban a labda helyes mértékű előre ívelésén múlik, ha ugyanis a labda röppályája túl rövid, az lelassítja a játékost, ha viszont a röppályája túl hosszú, a labdát megszerezheti a kimozduló kapus.
Meglehet, az egyéni indulás a gyors ellentámadásnak az a módja, amit a játékos általában egymaga hajt végre, a kapura törő labdás támadó állandóan legyen kész arra, hogy esetleg jobb helyzetben lévő játékostársát egy átadással bekapcsolja a manőverbe.
A videók a Testnevelési Egyetem megbízásából a Széchenyi 2020 támogatásával készültek.
CSOPORTOS INDULÁS
Ez az ellentámadás csoportos végrehajtási módja, mikor több játékos indul a visszavonuló védőkkel szemben azzal a céllal, hogy számbeli fölényt alakítsanak ki, amit aztán az egyik fedezetlenül maradt támadójátékos közeli kapura lövéssel használhat ki. Ez esetben lényeges a védők széthúzása, a mélységi-szélességi tagozódás, a labdával és labda nélkül végrehajtott helycserék. Ezért kedvezőbb, ha a támadók több hullámban, lépcsőzetesen érkeznek a gólveszélyes területre. Már a gyorsindítás korai szakaszában elősegíthető a számbeli előny megteremtése azáltal, hogy a támadók tervszerűen, összehangoltan, a csapattársak és az ellenfél pillanatnyi helyzetét, mozgásirányát figyelembe véve indulnak.
Sávtartásos indulás esetén a támadójátékosok saját kapujuk előteréből indulva úgy közelítik meg az ellenfél kapuját, hogy közben a pálya szélességében csak csekély elmozdulást végeznek. Ennek az indulási módnak az előnye, hogy az egyenes vonalú futás a leggyorsabb haladási sebességet teszi lehetővé. Hátránya viszont, hogy a játékosok mozgásiránya behatárolt, ami nehezíti a kombinációs játékot.
Helycserés indulás esetén a játékosok haladás közben helycserékkel igyekeznek számbeli előnyt kiharcolni a hátrafelé mozgó védőkkel szemben. Ennek az indulási módnak az előnye, hogy a jól összehangolt helycserével a védők tömöríthetők, irányváltoztatásra kényszeríthetők. Hátránya viszont, hogy a keresztmozgások lassítják a támadók előrehaladását.
Kombinált indulás esetén a támadók a minél kedvezőbb kezdősebesség megszerzése érdekében egyenes vonalon, sávtartással indulnak, majd a félpályán áthaladva helycserékkel igyekeznek jó lövőhelyzetet kialakítani az ellenfél kapuja előtt. Ennek az indulási módnak az előnye, hogy jól egyesíti a sávtartásos és helycserés indulás előnyeit, valamint a védő számára nehezen kiismerhető, követhető. Azonban jó összeszokottságot és taktikai fegyelmet igényel, ezért csak egymás mozgását jól ismerő, összeszokott csapat esetében célszerű azt alkalmazni.
Meglehet, a csoportos indulás a gyors ellentámadásnak az a formája, amiben általában csak néhány játékos vesz részt, a támadók száma tovább növelhető, ezáltal egyfajta átmenetet képezve a csapattevékenységbe.
CSAPATINDULÁS
Amennyiben sem az egyéni, sem a csoportos gyorsindulással nem sikerült kedvező kapura lövési helyzetet kialakítani, előtérbe kerül a gyors ellentámadásnak az a formája, amiben az egész csapat részt vesz. Jóllehet ez esetben sem indulási, sem számbeli előny nem alakult ki, a támadó csapat helyzeti előnyben van azáltal, hogy az ellenfél játékosai még nem foglalták el meghatározott védőpozíciójukat, illetve számukra előnytelen helyzetben vagy nem a megfelelő támadóval szemben igyekeznek védekezni. Ezért a támadást lehetőleg gyorsan kell befejezni, hiszen már pillanatnyi megtorpanás esetén is rendeződhet a védelem, és elveszhet a megszerzett helyzeti előny. Csapatindulásnál lehetőség nyílik az egyéni improvizációra, a jó helyzetfelismerő képesség kihasználására, valamint a kettő-három-négy játékosból álló csapatrész-megoldásokra a fegyelmezett csapatjáték keretében. Gyors mozgással, egyszerű átadásokkal, tudatos helycserékkel a védelem hibázásra kényszeríthető, melyet a második hullámban induló játékosok elsősorban betöréssel, míg a nagy lendülettel a harmadik hullámban érkező játékosok kevésbé zavart átlövésekkel igyekeznek kihasználni.
Mivel a gyors ellentámadásnak ebben a formájában közvetlenül vagy közvetve a csapat valamennyi tagja részt vesz, valamint a támadás befejezése gyakran szervezett módon történik, a csapatindulás egyfajta átmenetet képez az ellentámadásból a támadás szervezési fázisába.
A gyors ellentámadás speciális végrehajtási módja a gyors középkezdés olyan taktikai fegyver, mely napjaink kézilabdázásában egyik eredményességre törő csapat támadórepertoárjából sem hiányozhat. Meglehet, a jó végrehajtás megkíván bizonyos alapképességeket, mint például robbanékony indulás, gyors futás, megfelelő labdaátvétel, labdaátadás, labdavezetés és biztos kapura lövés. A gyors ellentámadás gyakorlása és mérkőzéseken való alkalmazása nemcsak megszilárdítja, de tovább is csiszolja ezeket a képességeket. Emellett olyan értékeket tartalmaz, melyek a csapatjátékot és annak eredményességét döntően befolyásolják.
A gyors ellentámadás egészen addig tart, amíg az ellenfél játékosai fel nem veszik védőpozíciójukat és szervezett védekezésre térnek át. Ebből a szempontból a gyors középkezdés is a gyors ellentámadás egyik formájának tekinthető, hiszen a védők ez esetben sem foglalják el a felállt védekezésben kitöltött helyüket. Ezért a gyors támadásbefejezésről mindeddig nem szabad lemondani, amíg arra reális esély kínálkozik. Azonban abban a pillanatban, amint a támadás lendülete megtörik, és már nincs lehetőség a gyors befejezésre, a támadópozíciók felvételével át kell állni a támadás hosszabb szervezési fázisára.
