A támadó tevékenység a labda megszerzésének pillanatában megkezdődik. Ettől kezdve a támadójátékosoknak csupán egy céljuk lehet, gyorsindítással vagy szervezett támadás keretében olyan pozíció kialakítása, melyből a csapat egyik tagja kedvező eséllyel kísérelhet meg kapura lövést. Ezért egy olyan kiindulóhelyzet felvétele, amelyből a játékos gyorsan és megfelelően tudja a támadás technikai elemeit végrehajtani, nemcsak szükséges, de meghatározza a támadás hatékonyságát. Továbbá legtöbb játékszituációban a támadójátékos a kezdeményező, amit már az alaphelyzetének is sugalmaznia kell.
A lábak vállszéles harántterpeszben úgy helyezkednek el, hogy a dobókézzel ellentétes láb egy fél lábfejnyivel megelőzi a másikat. A lábfejek kissé kifordulnak, míg a térd- és boka ízületek enyhén hajlítottak. A testsúly a talpak elülső-külső részén egyenletesen oszlik meg. A törzs enyhén előre dőlve kissé kifordul a dobókéz irányába. A játékos súlypontja a köldök környékén, míg súlyvonala a két lábfejet összekötő képzeletbeli egyenes középpontján helyezkedik el. A fej enyhén megemelve állandóan vizuális kapcsolatot tart fenn az ellenféllel, a játékostársakkal és a labdával. A karok könyökben hajlítva, nyitott tenyérrel, laza tartásban helyezkednek el a test két oldalán, állandó készenlétben az érkező labda elfogására.
Ez az alaphelyzet lehetővé teszi a labda könnyű elfogását, gyors továbbítását, valamint a játékos labdával vagy labda nélkül történő hirtelen elindulását. Egyszóval a támadójátékos alaphelyzete egy olyan kiindulóhelyzet, melyből a támadás technikai elemei jól és gyorsan kivitelezhetők.
Ez az alaphelyzet azonban a játék közben csak ritkán, csupán pillanatokra, egyes technikai elemek végrehajtása között fedezhető fel. A támadójátékosra jellemző ugyanis, hogy állandóan mozgásban van, igyekszik társai számára megjátszható lenni, egy-egy elleni játékszituációban hatásosan támadni, valamint segíteni csapattársai tevékenységét. Ez megkívánja a játékostól, hogy kiterjessze támadó alaphelyzetét, és egy olyan gazdaságos alapmozgást alakítson ki, mely lehetővé teszi a gyors, gördülékeny mozgást, mélységben és szélességben egyaránt.
A dugattyúmozgás alapvető eleme a támadójátékosok alapmozgásának felállt védelemmel szemben. A folyamatos előre-hátra mozgás támadó szándékot sugall, és ez állandó nyomás alatt tartja a védőket a támadásépítés során. A mozgás támadó alaphelyzetből az elülső láb kilépésével akkor indul, amikor a játékos számít arra, hogy a társától megkapja a labdát. Majd rövid futólépésekkel enyhe íven a kapu felé mozog, miközben törzzsel enyhén elfordulva két kézzel az érkező labda irányába nyúl. Labdaátvétel közben jobban megközelíti a védőfalat, majd támadást színlelve a szemben lévő védőket kilépésre vagy összezárásra kényszeríti. Mikor a védők a támadó mozgására reagálnak, az hirtelen megáll, majd továbbadja a labdát a szomszédos támadótársnak úgy, hogy az azt előrehaladás közben vehesse át. Amint a kezét elhagyja a labda, a játékos rövid futólépésekkel enyhe íven hátrafelé mozog, egy pillanatra megáll alaphelyzetben, majd felkészül az újbóli labdaátvételre.
Amennyiben ily módon néhányszor körbejáratják a labdát a védőfal előtt, a játékosok egyfajta ritmikus mozgást vesznek fel, ami egy előre-hátra mozgó dugattyúhoz hasonlít. Ennek a mozgásnak az amplitúdója szélső pozícióban egy-három méter, míg átlövő pozícióban – a kiterjedt mozgásterület következtében – három-hat méter között változik.
Oldalazó mozgás – míg az átlövők főként mélységi mozgást végeznek, addig a szélsők, de különösen a beállók alapmozgása elsősorban szélességi. A mozgás támadó alaphelyzetből a mozgás irányába eső láb kilépésével indul, amit a másik láb enyhe elrugaszkodása segít. Ily módon a játékos egy gyors, lapos szökkenést hajt végre oldalirányba, a lábak keresztezése nélkül, majd a talp külső élén fog talajt egy ideiglenes alaphelyzetben. A repülési fázis rövidítése, valamint az egyensúly megőrzése érdekében a lábfejek közel mozognak a talajhoz, míg a súlypont mélyre süllyesztve a talajjal megközelítőleg párhuzamosan halad. Mivel az oldalazó mozgást a beállónak, befutó szélsőknek a védők által sűrűn telített közegben kell végrehajtani, a sorozatos ütközések a mozgás folyamatosságát gyakran megtörik, így az szakaszossá válik.
A helyes alaphelyzet tehát nagymértékben meghatározza a támadójátékos hatékonyságát azáltal, hogy biztosítja számára a technikai elemek kivitelezéséhez szükséges megfelelő kiindulóhelyzetet. Az alapmozgások pedig olyan könnyednek és gazdaságosnak kell lennie, hogy azt a játékos képes legyen az egész mérkőzés folyamán azonos szinten végrehajtani. Ezt megfelelő kondíció mellett a törzs és a végtagok összehangolt, harmonikus munkája biztosítja.
A lábmunka a helyváltoztatás alapja, lehetővé teszi a folyamatos, gyors és pontos mozgást. A játékosok lábmunkával aktivizálják alaphelyzetüket, valamint változtatják helyüket a pályán a támadásépítésnek megfelelően.
A karmunka – összhangban a lábak mozgásával – egyrészt azok munkáját segíti, gyorsítja, másrészt szerepet játszik az egyensúly fenntartásában. A karok szerepe alapmozgásban tovább növekszik azáltal, hogy részt vesznek a labdás technika előkészítésében és végrehajtásában.
A törzs különböző mértékű hajlítással, döntéssel, fordítással egyrészt koordinálja a végtagok mozgását, másrészt megakadályozza az egyensúlyvesztést.
Megfelelő alapmozgás nélkül a támadó kiesik a játék ritmusából, mozdulatai a védők számára kiszámíthatóvá válnak. Ily módon hátrányos helyzetbe kerül nemcsak a védőkkel szemben, de csapata támadótevékenységében is a perifériára szorul. Ezért a helyes támadó alaphelyzet elsajátítása, valamint a megfelelő alapmozgás kialakítása már kezdettől fogva kiemelt szerepet kell, hogy kapjon a játékosok felkészítésében.
