A játékos támadótevékenységének fontos mozzanata a labda átvétele, mert annak technikai végrehajtása erősen kihat a további labdás technikai elemek kivitelezésére. Könnyű belátni, hogy helytelen végrehajtás esetén a játékos időt veszít, ezzel pozíció hátrányba kerülhet, sőt esetleg elveszítheti a labdát. Míg magabiztos, gördülékeny labdaátvétellel a támadó nemcsak fokozhatja helyzeti előnyét, de közvetlenül gólhelyzetbe kerülhet. Ezért a támadójáték eredményessége érdekében a biztonságos, zökkenőmentes labdaátvétel a játék minden szintjén nélkülözhetetlen. A helyes technikai végrehajtás érdekében az alábbi szempontokat célszerű figyelembe venni:
- ne törje meg a játékos lendületét és mozgásirányát
- zárja ki a védő közbeavatkozásának lehetőségét
- segítse a játék folyamatosságát és a csapat támadásépítését
Ez a legideálisabb pozíció a labda átvételére, mert a játékos viszonylagos nyugalmi helyzete lehetővé teszi a mozgássor teljes végrehajtását. Meglehet tisztán, szemből érkező labda elfogására a játék közben ritkán kínálkozik lehetőség, mégis ez a mód tekinthető a labdaátvétel alaptechnikájának. Az érkező labda repülési szintjének megfelelően a magasan és az alacsonyan érkező labda átvétele különböző végrehajtási módot igényel.
A labda átvétele felső elfogással célszerű, ha a labda csípőmagasság fölött érkezik. A labdaátvétel folyamata már jóval a test előtt megkezdődik azáltal, hogy a törzs enyhén előredől és egyidejűleg a karok a megfelelő magasságban kinyúlnak az érkező labda irányába. A két tenyér fokozatosan megközelíti egymást, ily módon egy kosárformát alakítva ki. A mutató- és a nagyújjak egy nyitott háromszöget alkotnak, míg a többi ujj enyhén nyújtva előre-fölfelé mutat. A játékos ujjhegyekkel érinti először a labdát, majd az fokozatosan a tenyérárokba kerül, ahol az ujjak erősen rátapadva a két tenyér közé zárják. Eközben a karok könyökhajlítással fékezik a labda lendületét, míg azt a játékos a következő technika kivitelezésének helyére vezeti. A törzs felegyenesedik, majd a kiindulóhelyzetbe visszatérve felkészül a következő mozdulatra.
A labda átvétele alsó elfogással célszerű, ha a labda a csípőmagasság alatt érkezik. A játékos az érkező labda magasságának megfelelően süllyeszti súlypontját, kissé előre dönti törzsét, majd egyidejűleg a karokkal a labda felé nyúl. A tenyerek egymást megközelítve fokozatosan kifordulnak, ily módon egy kosárformát alakítva ki. Az ujjak enyhén nyújtva előre-felfelé mutatnak úgy, hogy a kisujjak erősen megközelítik egymást. Az ujjhegyek az érintés pillanatában tovább görgetik a labdát a tenyérárokba, ahol azt a ráfonódó ujjak a két tenyér közé zárják. A karok könyökhajlítással fékezik a labda lendületét, majd azt a mellkas tájékára emelik. Míg a törzs fokozatos felegyenesedésével a súlypont megemelkedik, és a játékos visszatér kiindulóhelyzetébe.
Játék közben a labda leggyakrabban oldalról érkezik, így az átvétel alaptechnikája enyhén módosul. A labda megváltozott érkezési iránya következtében az előkészítő mozgás is megváltozik. Dobókézzel azonos oldalról érkező labda átvétele esetén előnyös, hogy támadó alaphelyzetben a törzs kissé kifordul a dobókar felé, így a játékosnak nem jelent problémát fokozatosan tovább fordulni felsőtestével az érkező labda irányába. Mindkét kar együtt fordul a törzzsel, és megfelelő magasságban a labda felé nyúlva felkészül annak elfogására. A labdaátvételt követően a felsőtest visszatér eredeti helyzetébe, míg a karok könyökhajlítással fékezik a labda lendületét, majd azt a melltájékra kísérik. Dobókézzel ellentétes oldalról érkező labda átvétele esetén viszont hátrányos, hogy támadó alaphelyzetben a törzs kissé kifordult a dobókéz felé, mert így a játékos kevésbé tud elfordulni az érkező labda irányába. Ennek következtében a két kar különböző mértékben – a bal kar teljesen, míg a jobb kar csak részben – képes kinyúlni és a labda elfogására felkészülni. A labdaátvételt követően a karok könyökhajlítással fékezik a labda lendületét, és azt a melltájékra kísérik, míg a felsőtest visszafordul a kiinduló helyzetbe.
A játék jellegéből adódik, hogy a labdaátvételt legtöbbször különböző mozgások közben kell végrehajtani. Meglehet, a labdaátvétel alaptechnikája ebben az esetben nem változik lényegesen, maga a mozgásfolyamat azonban jelentősen felgyorsul. A mozgásban lévő játékos a labdaátvételt futás vagy ugrás közben hajtja végre.
A futás közbeni labdaátvétel technikai végrehajtásának fő szempontja, hogy a labdaátvétel ne törje meg a futás ritmusát és a játékos mozgásának folyamatosságát. Ezért célszerű az elfogás mozdulatát egy futólépéssel összekapcsolni. Így futás közben a karok összehangolt mozgása hirtelen megszakad, majd egy egylábas elrugaszkodás után mindkét kéz az érkező labda felé nyúl. Amennyiben a labda oldalról érkezik, ez a mozdulatsor annyiban módosul, hogy a karok mozgását követve a törzs is a labda irányába fordul. A labdát gyorsan és biztonságosan kell elfogni, majd mielőtt a lendítő láb talajt fogna, azt fokozatos karhajlítással a melltájékhoz kísérni.
A felugrás közbeni labdaátvétel a leggyakrabban érintőtávolságon kívülre került labda megszerzésére, ritkábban légi dobás előkészítésére használatos. Ugyanakkor a játékosok szándékosan egy kis ugrás közben veszik át a labdát, mert így páros lábra érkezve még további három lépés tehető meg. A labda pillanatnyi helyzetének megfelelően az ugrás végrehajtható egy vagy páros lábról. A súlypont süllyesztését követően a karok erőteljes lendítéssel segítik az elrugaszkodást, majd az érkező labda felé nyúlnak. A játékos ugrás közben veszi át a labdát a játékszituációnak megfelelően egy vagy két kézzel, majd úgy fog talajt, hogy az ne okozzon egyensúlyvesztést. Talajra érkezéskor a futómozgás folyamatosságának megtartása mellett a játékosnak arra is ügyelnie kell, hogy a lépsszabályt meg ne sértse.
Bizonyos kényszerhelyzetekben nincs idő mindkét kéz egymás mellé helyezésére, így a játékos kénytelen egy kézzel átvenni a labdát. A mozdulatsor a labdához közelebbi kar kinyújtásával kezdődik, amit az azonos oldali láb kilépése is segíthet. A törzs az érkező labda irányába fordulva megkönnyíti a karnyújtást, és egyúttal meghosszabbítja annak érintőtávolságát. Eközben a kéz, tenyérrel a labda felé fordulva nyújtott ujjakkal igyekszik minél nagyobb érintési felületet formálni. Először az ujjhegyek, majd a tenyér érinti a labdát, aminek lendületét a csukló fékezi egy enyhe hátrafelé mozgással. A kar rugalmas utánaengedéssel tovább tompítja a labda lendületét, majd azt a következő mozdulattal megfelelő helyre irányítja. Amint a labda sebessége lecsökken, lehetővé válik annak megmarkolása egy kézzel, a másik kéz biztosításával. A rézsútosan hátulról érkező labda elfogása gyorsindításnál, vagy a bejátszás megszerzése védő közelében, beálló pozícióban a labdaátvétel speciális esete, melynek során a futás közbeni és oldalról érkező labda kombinálásával, vagy testi kontaktus közben veszi birtokba a játékos a labdát, leggyakrabban egy kézzel. A labda egy kézzel történő, biztonságos átvétele néha váratlan, kiszámíthatatlan megoldásokra ad lehetőséget, mellyel ráadásul a játékos időt is nyerhet. Ezen technika alkalmazása azonban csak akkor ajánlatos, ha a játékos jó labdaérzékkel rendelkezik és a mozgássor végrehajtása kockázatmentes.
A labdaátvétel – mint a támadásépítés fontos eszköze – egyike a leggyakrabban alkalmazott technikáknak, ezért annak biztonságos végrehajtása alapkövetelmény. A sikeres technikai végrehajtás szempontjából lényeges a labdaátvétel formájának megválasztása, a pillanatnyi játékhelyzetnek megfelelően. Alaphelyzetben vagy mozgás közben a játékosok általában törekedjenek a biztonságosabb, kétkezes labdaátvételre, de bizonyos játékszituációkban az egykezes elfogás szintén előnyös lehet. Ezen túlmenően a célszerűség érdekében fontos, hogy a labdaátvétel folyamata már foglalja magába a játéktevékenység gördülékeny folytatásának lehetőségét.
