A labdaátvételt követően a támadó megfogja, majd rövid ideig magánál tartja a labdát. Ez az átmeneti állapot éppen elegendő időt ad a játékosnak az egyik technikai elem befejezésére, majd a következő mozdulatsor előkészítésére. A labdafogás célja a szer biztonságos megtartása, ezáltal a technikai elemek közti zökkenőmentes átmenet biztosítása. Ezért a labdafogás két legfontosabb szempontja a biztonság és a célszerűség. A játékosnak egyrészt úgy kell birtokolnia a labdát, hogy azt az ellenfél ne tudja megszerezni, másrészt viszont azt olyan helyzetben kell tartania, hogy az elősegítse a következő mozdulatsor gyors, törésmentes indítását. A játékszituációnak megfelelő a labda tartható egy- vagy kétkezes fogással.
A kétkezes fogás a labdabirtoklás biztonságosabb módja, melyet általában kezdő játékosok alkalmaznak. A nagyobb védelem érdekében a kezek a labda két oldalán helyezkedjenek el oly módon, hogy a nagyujjak egymás felé mutatnak. A labdát nagyrészt az ujjak tartják lazán a kézben, míg a tenyér csak érinti azt.
Az egykezes fogás a labdabirtoklás praktikusabb módja, melyet inkább a tapasztaltabb játékosok alkalmaznak. A nagy- és a kisujj a labda ellentétes oldalán megközelítőleg egy vonalban helyezkedik el, míg közöttük a másik három ujj egyenletes elosztásban a fennmaradó felületet takarja. Az ujjhegyek határozott szorítással tartják kézben a labdát, míg a tenyér csak érinti azt.
A biztonságos és praktikus labdafogás a játék valamennyi szintjén alapfeltétel, mivel az a további labdás technikai elemek alapját képezi. Ezért a játékosoknak mind az egy-, mind a kétkezes labdafogást olyan szintre kell fejleszteni, hogy annak végrehajtása ösztönös legyen. Máskülönben a bizonytalan labdafogás a játékost elbátortalanítja, időveszteséget okoz, és annak következtében a támadó kiesik a játék ritmusából. Ugyancsak hátrányos a labda túl hosszú ideig való tartása, mivel az lelassítja a játékot, növeli a hibázási lehetőséget, és esélyt ad az ellenfélnek a közbeavatkozásra.
