A szervezett védekezés időrendben a gyors visszavonulást követő második védekezési kísérlet a szervezett támadással kialakított gólhelyzet megakadályozása érdekében. Ez esetben a támadók megelőző gyors ellentámadási kísérlete nem járt eredménnyel, így támadópozícióik elfoglalásával, szervezett támadásfelépítéssel kísérlik meg a gólszerzést. Ezzel szemben a védőknek csak akkor van reális esélyük, ha képességeik figyelembevételével és célszerű felosztásával megszervezik a védekezést és az egyének, illetve csapatrészek munkájának összehangolásával hatásos csapatvédekezést alakítanak ki.
- egyéni
- csoportos
- csapat
Védekezésben különösen igaz az a megállapítás, miszerint a legerősebb lánc is csak olyan erős, mint a leggyengébb láncszeme. Ez a kézilabdában annyit jelent, hogy bármilyen jól védekezhet az összes játékos, ha csak egy társuk is sorozatosan képtelen ellátni védőfeladatát, az egész védelem sebezhetővé, hatástalanná válik. Ezért védekezésben fokozott jelentőségű minden egyes játékos egyéni felkészültsége, egy-egy elleni hatásos védekezése, felelősségérzete, valamint játékfegyelme és ezek a tényezők egyben biztosítják a megfelelő alapot a csapat taktikai tervének megvalósításához. Ugyanakkor a játék fejlődése során kialakult védő feladatkörök lehetőséget adnak a különböző pszichofizikális, technikai és taktikai képességekkel rendelkező játékosoknak, hogy védőtevékenységüket a számukra legmegfelelőbb pozícióban fejtsék ki. A védekezés feladatkörei a külső védő, a belső védő, az előretolt védő, valamint a kapus, aki speciális védőfeladatot lát el.
Meglehet, minden egyes feladatkörnek megvannak a speciális technikai, taktikai elemei, a csapatjáték érdekében azonban valamennyi játékosnak a következő általános feladatokat kell a saját pozíciójában megoldania:
- Helyezkedés – A megfelelő védőpozíció mielőbbi felvétele és a mozgásterületnek megfelelő, olyan gazdaságos alapmozgás kialakítása, ami mindenkor és minden irányban lehetővé teszi a közbeavatkozást.
- Fő védőfeladat – A védekezés technikai-taktikai elemeit felhasználva az ellenfél feltartóztatásával vagy a labda megszerzésével a támadók gólszerzési kísérleteinek megakadályozása.
- Csapattársak segítése – A fő védőfeladat ellátása mellett a védőtársak tevékenységének hatékony támogatása.
Meglehet, az egy-egy elleni védekezés szerepe alapvető fontosságú, a hatásos csapatvédekezés alapfeltétele több játékos közös védőtevékenysége és együttműködése. A játékosok adott védekezési rendszerben elfoglalt helye eleve kínálja a szomszédos védők együttműködésének lehetőségét, a hatásos csapatvédekezés pedig egyenesen megköveteli a páros kapcsolatok kialakulását, kialakítását. A csapatrészek tervszerű munkája annál is inkább indokolt, mivel a támadók egyes csoportos manővereivel szemben – mint például elzárás vagy helycsere – a védő egymagában eleve verve van, és csak a társak segítségével van reális esélye a hatásos védekezésre. Csoportos manőverekkel azonban lehetőség nyílik az erők és a védőfeladatok gazdaságos és optimális felosztására, ezzel egyes játékosok legjobb tulajdonságainak kihasználására a csapat eredményessége érdekében.
A támadójátékosok mozgásiránya, illetve a manőver célja meghatározza a védők összehangolt tevékenységének módját. Így mélységben mozgó, meredeken kapura törő támadókkal szemben a kitámadás – biztosítás – visszazárás, szélességben pozíciót változtató támadók ellen az átvétel – kíséret – átadás, míg a csoportos manőverek, elsősorban elzárások megakadályozására a kerülés és a váltás alkalmazható legeredményesebben.
A védekezés hatásossága általában annak egységességén és szervezettségén múlik, ezért általános alapelvek alapján szükséges a játékosok védőmunkájának összehangolása. A csapattevékenység egységbe foglalja az egyéni és csoportos védekezési kísérleteket, kialakítva ezáltal a kézilabdázás legmagasabb szerkezeti egységét. A csapatstruktúrára egyfelől megfelelő környezetet biztosít az egyéneknek arra, hogy speciális képességeiket a legmegfelelőbb pozícióban kamatoztassák. Másfelől pedig lehetővé teszi azt, hogy gyengéiket a társak kölcsönös segítségével palástolják. A csapattevékenység keretében lehetővé válik, hogy minden egyes játékos a képességeinek legmegfelelőbb védőpozíciót foglalja el. Ily módon – a csapatformáción belül egymás tevékenységét erősítve – a játékosok együtt jobb teljesítményre képesek, mint külön-külön. Amíg azonban az egyéni és csoportos manőverek alkalmazása nem igényel különösebb szervezést, a csapattevékenység megtervezése és hét játékos munkájának összehangolása már lényegesen összetettebb feladat.
- ki kell alakítani a játékosok legoptimálisabb alapfelállását,
- meg kell választani a megfelelő védekezési rendszert,
- a védekezési rendszert hatásosan kell tudni alkalmazni különböző támadási rendszerek ellen,
- kell tudni alkalmazni különböző játékszituációkban, valamint speciális körülmények között is
A szervezett védekezés egyik ismertetője a játékosok meghatározott alapfelállása, ami lényegében a védők tudatos, képességeik szerinti elhelyezkedése a gólveszélyes területen. Más megközelítésben egy alapfelállás egy előre meghatározott rend, a szervezett védekezés megindításához szükséges kiindulási alap, a védekezés során ismétlődően visszatérő, sőt gyakran a védekezés befejezésekor is felismerhető elrendeződés. Így az alapfelállás egy kiindulási pontnak tekinthető, ami jóllehet meghatározza a játékosok mozgásterületét, nem korlátozza mozgásszabadságukat. A játékosok által elfoglalt védőpozíciók ugyanakkor tükrözik a végrehajtandó védőfeladatokat, és ennek alapján a csapat alapfelállása fő, illetve előretolt védelmi vonalra osztható föl. A fő védelmi vonalat a kapuelőtér közvetlen közelében elhelyezkedő külső és belső védők alkotják. Az előretolt védelmi vonalban a zavaró-emberfogó feladattal megbízott előretolt védő(k) fejtik ki tevékenységüket a gólveszélyes terület határán.
