A támadók állandóan meg-megújuló gólszerzési kísérleteinek folyamatos megakadályozása csak tervszerű és szervezett csapatvédekezéssel lehetséges. Ezért szükséges kialakítani egy olyan működési mechanizmust, amiben egy közös elv alapján minden egyes játékos meghatározott részfeladatokat hajt végre a legjobb tudása szerint. Ezen részfeladatok felelősségteljes végrehajtása aztán a csapattevékenységben összegződik, biztosítva ezáltal a védekezés hatásosságát és egységes arculatát. A védekezési rendszer meghatározza a játékosok feladatkörét és elfoglalt pozícióját, biztosítja azok megfelelő elosztását, ily módon lehetővé teszi a csapat erejének gazdaságos felosztását és maximális kihasználását. A változatos támadásszervezés ellensúlyozására többféle védekezési rendszer fejlődött ki, melyek között a különbséget alapvetően a gólszerzés megakadályozásának módja határozza meg. A védekezésben a folyamatos készenléti kényszer kizárja annak lehetőségét, hogy a csapat csupán egy védekezési rendszert legyen képes alkalmazni. Ugyanakkor az sem reális elvárás a csapattal szemben, hogy a játékosok valamennyi védekezési rendszert egyformán jól tudják kivitelezni. Ezért célszerű, ha a csapat egy – a képességei számára legmegfelelőbb – védekezési rendszert gyakorol be magas szinten, ugyanakkora védők ismerjék a többi rendszert is legalább annyira, hogy at szükség esetén képesek legyenek alkalmazni.
Az emberfogásos védekezés játékosorientált védekezési rendszer, melyben minden védőjátékos egy meghatározott támadót fedez, érte felel, és ezt egészen addig fenntartja, amíg a labda az ellenfél birtokában van. Így lényegében az egész csapatjáték hat támadó-védő páros lokális küzdelmére szűkül le, és annak sikere ezen párharcok kimenetelének függvénye. Ezzel megnő az egyén felelőssége és egy-egy elleni hatásos védekezésének jelentősége. Amennyiben ugyanis egy védő a támadójával szemben rendszeresen alulmarad és az folyamatosan gólt szerez, az egész védekezés elveszti hatékonyságát. Ezért célszerű figyelembe venni azokat a követelményeket, amelyeket minden védőnek egyénileg teljesítenie kell az emberfogásos védekezés sikere érdekében.
- Az emberfogó védőjátékos mindig a kijelölt támadó és a kapu közé helyezkedjen, és a támadó dobókarjának árnyékolásával már a kezdeti stádiumban akadályozza meg akcióit.
- A kijelölt ellenfelet állandóan tartsa szemmel, és a kaputól való távolsága szerint szorosan vagy lazán kövesse mozgásait.
- Egyéni védekezés közben is vegye figyelembe a társak és a labda mozgását, és kölcsönösen működjön együtt védőtársaival, esetenként saját támadója őrzésének látszólagos feladásával.
- Ellenfelének a gólveszélyes területen kívül tartásával vagy az oldalvonalak felé szorításával, illetve a labdaátvétel, átadás megakadályozásával igyekezzen támadóját kivonni a közvetlen játékból.
- Amennyiben arra reális lehetőség adódik, a biztonság feladása nélkül tegyen kísérletet a labda megszerzésére.
Az emberfogásos védekezés egyik kritikus pontja az, hogy nagyon jól kell alkalmazni ahhoz, hogy valóban megoldhatatlan feladat elé állítsa a cselekvési előnyben lévő támadókat. Annak érdekében, hogy minden védőjátékos egyformán képes legyen feladata megoldására, lényeges pont annak eldöntése, hogy ki kit fedezzen, és a siker egyik záloga lehet a védő-támadó párok helyes kialakítása.
SZOROS EMBERFOGÁS
A legagresszívabb, leghatásosabb, de egyúttal a legnehezebb módja az emberfogásos védekezésnek, és elsősorban kapuelőtér közvetlen közelében tartózkodó labdás támadó ellen célszerű az alkalmazása. Ebben az esetben a védő a támadóval szembefordulva közelről, érintőtávolságon belül kíséri és tartja állandó nyomás alatt ellenfelét, akadályozza minden megmozdulását, attól függetlenül, hogy labdával vagy labda nélkül mozog. Az állandó, gyors védekezési kényszer korlátozza a védő mozgásszabadságát és jelentősen nehezíti a játékosok összehangolt védekezését, különösen az elzárások különböző fajtáinak elkerülését. Ezért a szoros emberfogás sikeres alkalmazásához a védő anticipációja, gyors cselekvési készsége, taktikai érettsége és jó kondíciója feltétlenül szükséges.
LAZA EMBERFOGÁS
Passzívabb, kevésbé hatásos, de könnyebb végrehajtási módja az egyéni emberfogásos védekezésnek és elsősorban a gólveszélyes területen kívül tartózkodó, közvetlen gólveszélyt nem jelentő támadó ellen célszerű az alkalmazása. Ebben az esetben a védő kicsit távolabbról, érintőtávolságon kívülről tartja folyamatosan állandó ellenőrzés alatt támadóját, alkalmat adva a támadónak a labda elfogására és megjátszására, az ellenfél hibáinak kihasználására épít. A további, de még biztonságos hatósugárban való helyezkedéssel a védő mintegy időt és teret enged magának arra, hogy ellenfele kezdeményezésére kellőképpen reagálni tudjon. Az elhelyezkedés előnye, hogy átadás esetén halászással vagy labdavesztés esetén annak elütésével a labdaszerzés lehetősége folyamatosan fennáll.
EMBERFOGÁS GÓLVESZÉLYES TERÜLETEN
A legkevésbé kockázatos, ésszerű és biztonságos módja az emberfogásos védekezésnek. Ez esetben a védők a gólveszélyes terület határán veszik át ellenfeleiket, ezáltal jelentősen akadályozzák az alapfelállást felvételét, gátolják a támadásépítést és csökkentik az átlövés lehetőségét. Amennyiben a védők fokozatosan veszik át támadóikat, ez a védekezési mód lehetőséget ad a kapuelőtér-vonalhoz helyezkedő labdás támadó kettős őrizetére addig, amíg az utolsó támadó is eléri a gólveszélyes terület határát. A pontdobáskor vagy egy meghatározott jelre, rajtütésszerűen alkalmazott emberfogás pedig hibátlan átvétel és jó helyezkedés esetén az ellenfél közelében zavart kelt, sőt esetenként a labda is megszerezhető.
FÉLPÁLYÁS EMBERFOGÁS
Kockázatosabb, de gazdaságos és célszerű módja az emberfogásos védekezésnek. Ez esetben a védők csak a középvonalig vonulnak vissza, miközben keresik és szemmel tartják őrizendő ellenfelüket, majd csak akkor veszik át őket, amikor a védekező csapat térfelére érkeznek. Ez a védekezési mód rendkívül jó egyéni védekezéssel és átlagon felüli mozgékonysággal rendelkező csapatok számára indokolt. Ugyanis, ha egy támadó elszakad a védőjétől, akkor annak a kapuig már gyakorlatilag szabad útja van, és tiszta gólhelyzetbe kerülhet. A félpályás emberfogás biztonságosabb változata az, amikor öt emberfogó játékos mögött a hatodik védő a gólveszélyes terület közepén helyezkedik el, és a védőtársaktól esetleg elszabadult támadó feltartózkodására összpontosítva csökkenti e védekezési forma kockázatát.
EGÉSZPÁLYÁS EMBERFOGÁS
A legkockázatosabb és a legfárasztóbb, de gyakran nagyon hatásos módja az emberfogásos védekezésnek. Ez esetben a védők a labda elvesztését követően nem vonulnak vissza, hanem azonnal letámadják, majd folyamatosan zavarják az ellenfelet, és a kapuskidobás, valamint a gyors indítás akadályozásával, rendszerint szoros emberfogással a labda gyors visszaszerzésére törekszenek. Mivel ebben az esetben a terv szerinti támadó átvétele rendkívül körülményes és időveszteséggel jár, célszerű, ha minden védő a játékszituáció szerinti legközelebbi játékost fedezi le. Így ez a védekezési mód tulajdonképpen egy agresszívebb formája a gyors ellentámadás elleni védekezésnek, és sikeres alkalmazása esetén már közvetlenül a labda elvesztése után gyors gólszerzési lehetőséghez juthat a csapat még az ellenfél kapujának közelében.
Az emberfogásos védekezés alkalmazásának egyik esete, amikor a csapat alapképességekben és játéktudásban lényegesen jobb ellenfelénél és fölényét emberfogással érvényesítheti leginkább. Vagy ellenkezőleg, a mozgékony játékosokból álló, de veszélyes átlövőkkel nem rendelkező csapat emberfogásos védekezéssel próbál labdát szerezni, majd a felállt védelemmel szembeni átlövések helyett inkább gyors ellentámadással, közeli kapura lövéssel igyekszik gólt szerezni. Szintén hatásosan alkalmazható ez a védekezési rendszer labdaszerzésre, amennyiben a csapat ideiglenesen vagy tartósan számbeli előnyben védekezik az ellenféllel szemben, illetve vesztésre áll, és a hátralévő kevés idő miatt gyorsan kell gólt szereznie.
Ritka alkalmazása ellenére az emberfogásos védekezésnek számos előnye és rendkívül értékes tulajdonsága van. Ez a legtámadóbb szellemű védekezési rendszer, ami a játékosok számára reálissá teszi a labdaszerzést, kizárja az átlövés lehetőségét, nehezíti az ellenfél labdatartását, és már a kezdeti stádiumban zavarja a támadásszervezést. Az állandó nyomás a támadók számára kényelmetlen, a védőtől való elszakadás fokozott mozgásmennyiséget, így nagyobb energiabefektetést követel tőlük, és a tervszerű fizikális, valamint mentális fárasztás növeli hibaszázalékukat. Meglehet az emberfogásos védekezésnek szám szerint kevesebb hátránya van, következményei súlyosabbak és közvetlenül hat a csapat pillanatnyi eredményességére, így jobban érezhető. Ez a védekezési rendszer csak akkor alkalmazható megnyugtatóan, ha a csapat valamennyi tagja megfelelő jártassággal rendelkezik a végrehajtás elméleti és gyakorlati ismereteiben, valamint kiváló kondícióval és csapatmunkával rendelkezik.
Az emberfogásos védekezés szerepe, fontossága és más védekezési rendszerekkel való összefüggése meghatározó jellegű napjaink kézilabdázásában. Területvédekezésnél ugyanis a zónázó játékosok tevékenysége saját védőterületükön belül leszűkíthető egy laza, személytelen emberfogásra, a vegyes védekezésnél pedig a szoros emberfogás az egyik eleme.
A területvédekezés labdaorientált védekezési rendszer, amelyben minden játékos egy kijelölt védőterületet biztosít, annak védéséért felel mindig azzal a támadóval szemben, aki éppen zónájában tartózkodik, vagy oda belép. Ezen zónarészek azonban nem tekinthetők változatlan nagyságúnak és alakúnak, annak kiterjedése és határai a támadójáték alakulásának megfelelően módosulnak. Általánosságnak tekinthető, hogy a széleken a zónák alakja szélességben nyújtottabb, mert a külső védők döntően szélességben mozognak, míg a belső zónák az itt védekező játékosok gyakori kilépései miatt mélységben kiterjedtebbek. A hatásos működés szempontjából ugyancsak fontos a zónahatárok megfelelő átfedése, ezért a védők a saját zónarészük biztosítása mellett a szomszédos védőterület egy részét is tartsák szemmel.
Megfelelő működés esetén a területvédekezés meglehetősen ésszerű, gazdaságos védekezési mód, ami jól használja ki a játéktér adottságait. E védekezési rendszer alkalmazásával az egy-egy támadóval szembeni védőfeladatok feloszthatók a csapattársak között, a közvetlen védőtevékenység leszűkíthető a támadás súlypontjára, és lehetővé válik, hogy egy-egy veszélyes ellenféllel szemben egyszerre két játékos védekezzen.
A vegyes védekezés egyesíti magában az emberfogásos és a területvédekezés előnyeit, legfőbb értékeit, ezáltal a legmagasabb szintű támadójáték ellensúlyozására is képes. A két védekezési rendszer ésszerű kombinálása lehetővé teszi, hogy a biztonságos alapul szolgáló területvédekezés mellett az ellenfél legveszélyesebb játékosai is kikapcsolhatók legyenek egy védekezési rendszeren belül.
- Így vegyes védekezésnél a védők többsége a fő védelmi vonalban elhelyezkedve zónázik, egyes védők pedig előttük vagy mögöttük mozogva embert fognak.
- A védőfeladatok ilyen mértékű megosztásával mindkét feladatkörben az arra legalkalmasabb játékosok szerepeltethetők.
- Ez egyúttal azt is jelenti, hogy az egyes játékosoknak – specializált védőfeladatuknak megfelelően – tisztában kell lenniük az emberfogás szempontjaival, illetve a területvédekezés működési mechanizmusával.
