A védőjátékosok feladatköre nem szűkíthető le csupán az ellenfél késleltetésére és feltartóztatására, de amennyiben arra jó alkalom adódik, kísérletet kell, hogy tegyenek a labda megszerzésére is. Ezt a célt a játékszituációnak megfelelően alkalmazott technikák felhasználásával érheti el a védő. Így a labdaszerzés megkísérelhető a támadó labdaátvételének megelőzésével (halászás), a támadó által felületesen birtokolt labda ellopásával (elütés), vagy a kapura lövésre, átadásra felkészített labda dobókézből való kijátszásával (kisodrás).
A labdaszerzésnek ezt a módját az ellenfél átadásának megszerzésére célszerű alkalmazni. A technika sikere a váratlan végrehajtásban rejlik, ezért a védő úgy időzítse a labda felé irányuló mozgást, hogy azt az átadást végző támadó ne sejthesse meg. Tehát a védőnek először valamiféle cseles, elterelő mozgással álcáznia kell valódi szándékát, majd a megfelelő ütemben egy hirtelen közbelépéssel megszerezni a labdát.
A halászás legtipikusabb példája, mikor mélységben jól működő, támadó szellemű védekezés következtében a támadók hosszú átadásra kényszerülnek, mert a labda hosszú útja ez esetben kellő időt ad a védőnek a közbelépésre. Így a védő ebben az ideális szituációban a támadó dobómozdulatával egy időben, gyors mozdulattal támad ki az átadás feltételezett irányába, és a röppálya útját keresztezve közelebbi kezével belenyúl az átadásba.
A labda elhalászására leginkább az olyan játékszituációk, mint pillanatnyi számbeli fölény, tartós emberelőny, gyorsindítás elleni visszarendeződés vagy alkalomszerű emberfogásos védekezés kínálnak kiváló lehetőségeket. Ezenkívül jó helyezkedéssel és hatásos csapatmunkával a védők jól kihasználhatják a partdobások, különösen a sarokból végrehajtott bedobás, valamint a mezőnyben megítélt szabaddobás nyújtotta lehetőségeket. Az úgynevezett labdacsapda a halászás elterjedt technikai-taktikai eleme, amikor is a védők jó elővételezéssel, tudatosan mintegy belekényszerítik a támadót – legtöbbször az átlövőt – egy hosszú átadásba. Szintén jó lehetőség nyílik halászsásra, amikor a labdavezetést követően vagy az idő- és lépésszabály megsértésének elkerülése végett a támadók átadásra kényszerülnek.
Ezen labdaszerzési technika legnagyobb előnye, hogy a sikeres közbelépés a támadásszervezést már a kezdeti stádiumában meghiúsítja, és egyúttal a megszerzett labdával gyors ellentámadás keretében kiváló alkalom kínálkozik könnyű gólszerzésre. A manőver hátránya azonban, hogy kissé kockázatos, és sikertelen kísérlet esetén a támadó csapat időlegesen számbeli fölénybe kerülhet. A kockázta különösen zónavédekezésnél nagy, mert a labdáért kilépő védő üresen maradt helyét a beálló foglalhatja el, vagy az átlövő áttöréssel, gyors átlövéssel használhatja ki a védőfalon kínálkozó rést.
Tehát a halászás egy olyan kétélű fegyver a védő technikai repertoárjában, ami meglehet, kissé kockázatos, eredményes végrehajtás esetén azonban a védekezés hatásos eszköze lehet.
A labdaszerzésnek ezt a módját a támadó által felületesen vagy időszakosan birtokolt labda megszerzésére célszerű alkalmazni. Ez a technika minden olyan játékszituációban megkísérelhető, amikor a védő és a labdás támadó érintőtávolságra közelíti meg egymást. Különösen labdavezetés közben használhatja ki a védő előnyösen azt a helyzetet, hogy a támadó nem érintkezik folyamatosan a labdával, vagy néha helytelenül, testétől túl távolra, illetve védőközelben túl magasra pattintja azt.
Ennek megfelelően – mintegy előkészítő manőverként – a védő észrevétlenül megközelíti a támadót a labdavezetés oldalán, majd nyitott tenyérrel elüti a labdát, amikor az elhagyja a támadó kezét vagy visszafelé pattan a talajról. Előnyös a labdaelütést megkísérelni akkor, amikor az éppen elhagyja a talajt és fokozatosan lassulva emelkedik. A labda birtokbavételét erőteljes súlypontsüllyesztéssel és határozott, ugyanakkor lágy csuklómozdulattal hajtja végre a játékos az ellenfélhez közelebbi kézzel. A labdaelütésre néha helyben történő labdapattintáskor, gyakrabban cselezés közben, leggyakrabban futás közbeni magas labdavezetés során kínálkozik lehetőség.
A videó a Testnevelési Egyetem megbízásából a Széchenyi 2020 támogatásával készült.
A kapuelőtér közelében, a támadó áttörési kísérlete során a védőnek rendszerint jó lehetősége nyílik a labda elütésére. Ebben a szituációban ugyanis a támadó figyelme megoszlik, felületesen birtokolja a labdát, és így a védő gyors kilépéssel, hirtelen mozdulattal ellophatja azt. Míg a mezőnyben rendezetlen támadás elleni védekezés vagy emberelőny esetén a támadók gyorsuló mozdulatai labdakezelési hibákat eredményezhetnek, amiket a védők jó ütemérzékkel és korai anticipációval ugyancsak kihasználhatnak a labda megszerzésére.
A labdaszerzésnek ezt a módját a dobáshoz felkészített labda ellenfél kezéből való kijátszásra célszerű felhasználni. Ez a technika egyúttal lehetőséget ad a védőnek a kapura lövés megakadályozására abban az esetben is, ha az ellenfél már a kapuelőtér fölé jutott. A technikai végrehajtás azonban megkíván bizonyos feltételeket, úgymint a támadó – ahogyan az a dobóhelyzetbe való felkészítésnél leggyakrabban történik – egy kézben tartsa a labdát, továbbá a támadó már a védő mögé került, úgyhogy az már nem tudja ellenfelét ütközéssel feltartóztatni.
A technikai végrehajtás a támadó felugrásával egy időben mély alaphelyzetből páros lábról elrugaszkodással indul. A felugrás irányát a támadóhoz közelebbi kéz vezeti, ami lendítés után erőteljesen kinyúlik a labda felé. Ezt követően a védő – kihasználva azt a pillanatot, amikor a felkészített labda a dobómozdulat megkezdése előtt egy pillanatra nyugalmi helyzetbe kerül – gyors csuklómozdulattal, nyitott tenyérrel kisodorja a labdát az ellenfél kezéből. Mivel a védő rendszerint a kapuelőtéren belül fog talajt, ez esetben a labda megfogása helyett csak annak kijátszása legyen a célja. Ez a technikai elem rendszerint a kapuelőtér környékén fedezhető fel, amikor a támadók áttörést követően beugrással, bedőléssel vagy bevetődéssel igyekeznek megközelíteni a kaput. Néha azonban a támadók figyelmetlensége, lassú, körülményes támadásépítése a mezőnyben is lehetőséget nyújt a labda kisodrással történő megszerzésére.
A kisodrás veszélye a technikai végrehajtásban rejlik, ugyanis, ahogyan az gyakran előfordul a kapuelőtér fölött, minden apró szabálytalanság – még a legkisebb testi ütközés vagy a dobókar puszta megérintése is – büntetődobást eredményezhet.
Meglehet, a labdaszerzés változatos technikái kissé kockázatosak, a halászás, elütés és kisodrás a védekezés technikájának szükséges elemei. Ezért a kockázat csökkentése és hatékonyságuk további fokozása érdekében célszerű összefoglalni a labdaszerzés közös végrehajtási szempontjait.
- A védő csak abban az esetben kísérelje meg a labdaszerzést, ha azáltal nem kerül veszélybe védőfeladatának ellátása, továbbá a védelemből való időleges kiválása nem gyengíti a csapat védekezésének hatékonyságát.
- A labdaszerzési kísérlet ne legyen előre elhatározott, a védő inkább a játékszituációk nyújtotta lehetőségeket és a támadók esetleges hibáit igyekezzen kihasználni.
- A védő egy támadó szellemű, labdaorientált védekezéssel és az ellenfélhez, valamint játékostársaihoz viszonyított megfelelő helyezkedéssel növelheti esélyeit a sikeres közbeavatkozásra.
- A labda birtokbavétele jól időzített, hirtelen, gyors mozdulat legyen, amit megfelelő előkészület és jó álcázás előzzön meg.
- A technikai végrehajtás során a védő az ellenféllel szemben kerüljön minden olyan testi érintkezést, ami szabálytalanságot okozhat, mert hiába szerzi meg a labdát, további tevékenységét megakadályozhatja az ellene megítélt szabaddobás.
- Sikertelen labdaszerzési kísérlet esetén a védő azonnal foglalja el védőpozícióját, vagy úgy tartóztassa fel a labdás támadót, hogy az ne kezdeményezhessen további akciót.
Jóllehet a védő bizonyos fokig ki van szolgáltatva a támadóval szemben, és alkalmazkodnia kell annak mozgásához, tevékenységét nem szűkítheti le csak válaszreakciókra. Ellenkezőleg, a korszerű játékfelfogás megkívánja a támadó szellemű, labdacentrikus védekezést, ezért a védőnek lehetőség esetén kísérletet kell tennie a kezdeményező szerep átvételére. A labdaszerzés nemcsak a támadásszervezés és a góllövés megakadályozásának leghatásosabb módja, de a gyors ellentámadás egyik alapfeltétele is. Ezért a különböző labdaszerzési technikák gyakorlásának és magas szintre fejlesztésének jelentősége túlnő a védekezésen és egyúttal meghatározza a támadás kezdeti szakaszát.
